Virlics Emese

Kedves Szülők!

emese111
Virlics Emese

A „Mi leszel, ha nagy leszel?”- kérdésre, ha nem is mindig tudtam a pontos választ, abban biztos voltam, hogy akármit is fogok felnőttként csinálni, azt Gyerekekkel szeretném. Kisiskolás korom óta a gyermekorvosi és a tanári pálya között vaciláltam, majd szép lassan bebizonyosodott, hogy ez utóbbi lesz az én utam… Ennek megfelelően tanulmányaimat pedagógiai területen folytattam. Először pedagógiai asszisztens lettem, majd a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karára kezdtem járni, ahol többek között tanító szakon végeztem.

Nagyon élveztem minden percét a Gyerekekkel töltött időnek és azt éreztem, hogy valóban ez az én világom.Egy-két év múlva fogalmazódott meg bennem az igény, hogy a Kicsikhez is szeretnék hivatalosan is érteni. Ezért elvégeztem a csecsemő- és kisgyermeknevelő-gondozó szakot. Ezeken kívül német nyelvi és drámapedagógiai területeken tanultam még, hogy minél sokoldalúbban és kreatívabban taníthassam, fejleszthessem és nevelhessem a majd hozzám kerülő Gyermekeket. Először a Bolyai János Általános Iskolában, majd az Aprófalva Bölcsődében dolgozhattam Gyerekekkel, most pedig legnagyobb örömömre a Szitakötő Óvodában foglalkozhatok nap mint nap az Önök Csemetéivel.Az igényes és eredményes oktatási, nevelési munkán kívül szerintem az egyik legfontosabb feladatom, hogy segítsem és támogassam a Gyerekeket abban, hogy ebben a rohanó világban, minél tovább maradhassanak igazi Gyerekek.

Nem szeretnék hosszasan az általam képviselt elvekről, módszerekről írni – remélem, ezeknek eredményeit majd Gyermekeiken fogják tapasztalni -, inkább egy idézettel fejezném ki, hogy mi az, ami a hétköznapokban vezérel:

„A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával.” (Patricia Clafford)

Szappanos Kitti

kitty
Szappanos Kitti

Kedves Szülők!

Már egészen fiatal koromban tudtam, hogy a jövőben mindenképp olyan munkát szeretnék,

ahol gyerekekkel kell foglalkoznom. 18 éves koromban kezdtem el babysitterkedni. Volt hogy főállásban, volt hogy csak alkalmi jelleggel. Abban az időben minden álmom az volt, hogy olyan gyerekekkel foglalkozhassak, akik gyermekotthonban élnek. Később azt tervezgettem, hogy gyermekpszichológiával fogok foglalkozni, majd végül úgy döntöttem, hogy óvodapedagógusnak tanulok. Tanulmányaimat az ELTE Tanító- és Óvóképző karán végeztem, angol specializációs szakon. Gyakorlatom nagy részét szerencsém volt a Szitakötő Óvodában végezni, és ugyanitt lehetőségem adódott angolt is tanítani. A jövőben még tervezem, hogy gyermekpszichológiát tanuljak, mert szeretnék minél többet érteni a gyerekek viselkedéséből. Úgy gondolom, nincs rossz gyerek, csak olyan gyerek, akit nem értenek meg. Amit mi felnőttek rosszaságnak hívunk, az csupán figyelemfelhívás. Talán ösztönből jön, de a legtöbb gyereket sikerül a saját kis nyelvén megszólítanom, és a legnagyobb sírásokból is egy perc alatt mosolyt fakasztanom.

“Minél jobban ismerjük a gyermeket, annál jobban megértjük, minél jobban értjük, annál jobban szeretjük, s így annál hatékonyabban tudjuk majd nevelni.” (Nagy László)

 

 

Szabó-Südi Andrea

Andi
Szabó-Südi Andrea

Kedves Szülők!

Szabó-Südi Andreának hívnak. 42 éves vagyok. Százhalombattán élek a férjemmel és  3 lányommal. Mindig szenvedélyem közé tartozott a kisgyermekekkel való foglalkozás és minden teendő ami a gondozásukkal együtt jár. Így új célt tűztem ki magam elé, és  éppen ezért sikeresen elvégeztem a dajka tanfolyamot. Visszaigazolás számomra az, hogy nagyon rövid idő alatt megtalálom velük a közös hangot, valamint nagyon gyorsan elnyerem a bizalmukat, szeretetüket. Amióta munkába álltam a Szitakötő Óvodában mindennap hódolhatok a szenvedélyemnek a Gyerekeknek.

“A gyermektársaság gyógyír a lelkedre” (Dosztojevszkij)